Text Size
Interestings History 1848. március 15-ére emlékezünk

1848. március 15-ére emlékezünk

There are no translations available.

Március 15 illusztr.Ünnepi megemlékezésünket kezdhetném Petőfi Sándor szavaival, mely úgy hangzik, „Feltámadott a tenger, a népek tengere..”, de hol van az a tenger és hová húzódott vissza? Mert ezeknek a soroknak szomorú aktualitása van ma is, amikor minden irányból acsarkodnak, és mindenféle formában rontanak ránk, tegyünk bármit is. De mi is történt 1848. március 15-én? Mi vezetett el a ’48-as szabadságharc kitöréséhez?



A forradalom és szabadságharc kirobbanását megelőző harmincas évekre felerősödtek Európában a reformmozgalmak. 1832-ben Kossuth Lajos által kiadott Országgyűlési Tudósítások című lapnak köszönhetően mindenki számára nyilvánossá váltak a parlamentben folyó viták. Már nem volt helye az elhallgatásnak, a maszatolásnak. 1847 nyarán gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakult az Ellenzéki Párt, amelynek nyilatkozatát a nemzet tanítója, Deák Ferenc fogalmazta meg. Ennek szellemében követelték egy felelős magyar kormány megalakítását, sajtószabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, valamint népképviseletet a parlamentben. Ezt olvasva talán most sokan felkapták a fejüket. Mintha ez hiányozna, aktuális lenne most is…

1848 februárjában Franciaországban, majd egy hónnappal később Bécsben is kitört a forradalom. Jó lenne azzal folytatni, hogy „mint azt iskolai tanulmányaikból már ismerik”, de nem ismer itt lassan már senki semmit, hiszen az oktatási rendszerünket is tudatosan elsorvasztották, különösképpen igaz ez a történelemoktatásra, helyette kaptuk, amit kaptunk…

1848. március 15-én a bécsi forradalom hatására az akkori Pilvax kör tagjai, Petőfi, Jókai, Vasvári minden cenzúra nélkül kinyomtatták a 12 pontot, melyet Irinyi fogalmazott meg és még aznap délután az addigra tízezres tömeg előtt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva fel is olvastak. Ezt követően szavalta el Petőfi a Nemzeti Dal c. költeményét. Innen a városházához vonultak, ahol a városi tanács tagjait megrémítette az időközben közel tizenötezer főre duzzadó tömeg, így minden ellenállás nélkül elfogadták a 12 pontot. A budai várhoz közeli Úri utcában székelő Helytartótanács is meghátrált a tömeg nyomására és eleget téve a követelésének elfogadták a 12 pontot, eltörölték a cenzúrát és órákkal később, szabadon engedték Táncsics Mihályt. Egyre többen csatlakoztak a felvonulókhoz, elfoglalták a Landerer nyomdát és megkezdték a Nemzeti Dal és a 12 pont sokszorosítását.

Részlet Petőfi naplójából:
„Politikai életünket távolról néztem, vagy rá sem néztem, amiért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók! Én tudtam azt, amit ők nem tudtak és azért szánakoztam a napi politika kurjongató hősein, megmosolyogtam a fontosságot, melyet magoknak tulajdonítottak. Tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyebek, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első lehelete elsöpör; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátsszák, hanem csak a dekorátorok és statiszták, kik a függönyöket aggatják, s a színpadra székeket és asztalokat hordanak.”

Mintha ismételné önmagát a történelem. Sajnos ma is érvényes, tartalommal bíró sorok ezek.
Az elmondottak csak epizódok voltak azokból a bátor, dicsőséges napokból, amikor még volt kurázsi, és tartással bírt a nemzet. A szomorú vég már mindenki számára ismert, de mi is volt 1848 üzenete?

Talán az, hogy ez a szabadságharc a nemzet létéért, a megmaradásért, a szabadságért folyt. Azért a szabadságért, mely ma újra veszni látszik az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk által. Beszűkült a tagországok mozgástere, idegen hatalmak elvárásainak kell megfelelnünk, - szándékosan kerültem a diktálnak szót -, az állampolgárság, mint fogalom lassan kezd más értelmet nyerni, ezzel párhuzamosan viszont erősödnek a nemzeti mozgalmak. Azokról a mozgalmakról beszélek, melyek a nemzet létét, megmaradását hivatottak szolgálni, és amelyet a külföldi kézre adott sajtó rendszeresen fasiszta billoggal illet. A nemzeti eszmétől és gondolkodástól idegen politikusoknak köszönhetően egyre jobban beszűkült az állam hatásköre, mozgástere, miközben az építkezés helyett a rombolás és a korrupció hihetetlen mértékben növekedett. Új fogalmak születtek. Amit mi privatizációnak ismertünk, az a politikusok számára közönséges szabadrablás volt. Ügyeskedők, pártkatonák vetették meg a korrupció melegágyát, melyben a bankárkasztokkal együtt henteregtek, dagonyáztak. Ennek egyenes következményeként alakult ki egy mély társadalmi, politikai és erkölcsi válság, és kísérőjelenségeként felbukkant a közöny. Elmondható, hogy az elmúlt évtizedek politikai „elitje” nem a nemzetet, hanem a bankárkasztokat szolgálta és szolgálja ma is. Azokat, akik felelősek a nemzet, a lakosság megnyomorításáért és tevőlegesen is részesei az ország kifosztásának.

Ma nem az a tisztünk, hogy a múltba révedezzünk, sokkal inkább az, hogy levonjuk a tanulságokat. Az 1848-as forradalom eszmeisége nem engedi, hogy szótlanul menjünk el ezek mellett és ne nevezzük meg az elmúlt évtizedek rombolásaiért felelősöket. Nemzetünk a megmaradásért folytatott küzdelmét soha nem adja fel! Eljött az ébredés ideje. Ma még egy megtévesztett, becsapott, félrevezetett nép ünnepli dicső múltját, de már ébredezik a világ és lassan ráeszmél arra, hogy milyen szálak mozgatják gazdasági életünket, kik, miért és milyen megbízással, támogatással kaptak hatalmat…

1848 eszmeisége tovább él, a szabadságharc pedig még nem ért véget. Ezeknek a feledhetetlen napoknak az emlékezetét kitörölhetik a történelemkönyvekből, meg nem történtté tehetik, de el soha nem vehetik tőlünk, mert ott van mélyen beleégve nemzetünk lelkébe, magunkban hordott történelmébe.


Botz Domonkos

napkelet logo

konyvek
Tekintse meg az egye- sületünknél megrendel- hető, a szerző által de- dikált könyveket

szilajcsiko
arkad
szozat
hunhirlogo
szekelypajzs
kurultajbanner_125_125px
gyepugif_3
csikiszekelymuzeum
lakiteleknepfoiskola